Végy egy csipet inspirációt, s 20 dkg feszes beat-et, ez keverd meg jól, s adj hozzá egy marék színes festéket. Formázd kedvedre,kóstolj bele, s légy üdvözölve az én kis Art Bakerymben…
Hmmm hát elég jól eltűntem az elmúlt hónapokban. Vizsgaidőszak volt a főiskolán, és elég sokat kellett tanulni. De végre vége, és a munka mellet már csak a lazítás és a kreatív lét marad!!!
S most itt ki is jelenthetem, hogy nekem is hivatalosan végre NYÁR van! Már alig vártam!
Szóval kedves olvasó, ígértet teszek, hogy mától rendszeresen fogok írni, és mutogatom majd milyen kreatív merényleteket követek el az elkövetkezendő hónapokban.
Addig is mindenkinek élvezetes nyarazást.
Hamarosan jövök :)!
Mára csak egy videót szúrok be, ami szerintem fantörpikusan jó. Ki mennyi képet ismer fel? És teljesen tessék végignézni, mert van ismétlés a vége fele
Akkor most referálok a tegnap esti színházról. Talán az első 5 sort ki kéne hagynom, mivel hirtelen nem is tudok megszólalni.
S ki is hagytam, hogy összeszedjem a gondolataim. Olyan volt ez a darab hogy huh. 19 órakor kezdődött és 21 óra előtt vége lett az egyfelvonásos Esőembernek. A majd két óra alatt azt hiszem mindenki a színházteremben megjárta a mennyet és a poklot. Az Autista emberekről vannak dolgok amiket tudunk, de talán nem eleget. A darab eredeti változata a film 1988-ban egy jó ügyet szolgál, hogy a világ egy kicsit jobban odafigyeljen, ezekre a különleges emberekre. Mert igen azok, különlegesek. A tegnapi este folyamán Kulka János olyan hihetetlenül formálta meg karakterét, hogy azt szavakkal igazán nem is tudom leírni. Fantasztikus volt. Voltak pillanatok, mikor nem is igazán tudtam belül mit kezdeni magammal, hisz azok a szituációk melyek Raymon és a testvére között alakultak ki sokaknak megmosolyogtatólehetett, de ha igazán belelestünk a szívünkbe akkor rá kell, hogy jöjjünk hogy a nevetés keserűséggel is társul.
Köszönöm a darab szereplőinek, hogy megajándékoztak ezzel a katartikus élménnyel. Nem is tudtam utána perceken keresztül megszólalni, és ha lehetett volna talán még elüldögéltem volna az üres színházteremben, hogy végig gondoljam mi is történt itt ma legbelül.
Ma este csuda izgalmak elé nézek Édesanyummal színházba megyünk, s anya lány program lesz. Eredetileg úgy volt hogy kiscsoportos családi esemény lesz, de apukám reggel közölte neki még sincsen kedve jönni. Hát szerintem igen rosszul teszi.
Anyu a héten jubilál mint 60 éves, s a legjobb barátnőjével szövetkeztünk, hogy meglepjük. Mondjuk tudja, hogy megyünk, de azt nem hogy ez szülinapi ajándék neki Ágitól. Alig várom már, hogy este legyen. Hm és azt nem is említettem még, hogy az "Esőembert" nézzük meg.
Az "Esőemberre" című filmre majdnem mindannyian emlékszünk még 1988-ból. Talán az egyik legjobb alakítása Dustin Hoffmannak. Emlékszem elég komoly sírások közt néztem végig élősszőr a 90'-es évek elején. Persze akkor még sok mindent nem is értettem belőle, de mint idealista már akkor érzékeny voltam a hasonló történetekre.
S ma este újra átélhetem ezeket az érzéseket Kulka János főszereplésével. Nagyon nagy Kulka fan vagyok, ha ezt szabad megjegyeznem. Ha a közelben játszik valamilyen darabban feltétlen meg kell őt néznem. Szóval ma este én biztos egy kellemes másfél órát fogok eltölteni a ceglédi Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében. S aki teheti feltétlen nézze meg a darabot. Ígérem holnap referálok milyen volt.
Addig is mindenkinek szép napot! :)
Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
A legjobban a szabadban szeretek alkotni. S ma ezt a szép napsütést ki is használtam, és a délután szuszmákolás után kiültem a teraszra egy kis húsvéti meglepetést készíteni a kiscsaládomnak. Minden évben próbálok nekik valami újat, és aranyosat kitalálni. Az idei évben tojásból készült nyuszmákokat kapnak. Remélem már mindenki elment aludni a kis otthonában, és nem fogok idő előtt lebukni, mi is lesz a húsvéti meglepetés :)
Amire szükség van az elkészítéshez:
Kifújt tojások
Színes filcanyag ami a nyuszik színéhez passzol
Levegőre száradó vizes bázisú festék, ami fényesre szárad
Fekete tűfilc
Színes szatén szallag
Pom pon a farkincáknak (ez is passzoljon a nyuszi színéhez)
Ragasztó
Ragasztópisztoly
Olló
Ceruza
Ecset, egy vastagabb és egy vékony
Karton, a fülek és a tappancsok sablonjához
Hurkapálcika, amire a tojásokat fel lehet szúrni a festéshez
Gyermekkorom egyik nagy kedvenc meséje Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdője volt. Tudom, hogy nagyon sokat kellet anyukámnak felolvasnia belőle.
Egy pár héttel ezelőtt az egyik ismerősöm idézett nekem egy nagyon komoly részt belőle egy sms-ben, mely így hangzott: " Dömdö-dömdö-dömdödöm" :). Hát nekem persze azonnal az jutott az eszemben, hogy én ezt milyen régen is olvastam. Hát gyorsan kaptam is az alkalmon, és előkerestem a könyvet. Hát nem is kell mondanom mennyi régi gyerekkor emlékem jött elő, és milyen vicceken tudtam most nevetni, amiket gyermekkoromban nem is értettem. Hm és azon is milyen jókat mosolyogtam, hogy az emberek mi8lyen furán néztek rám a vonaton, hogy ez a 26 éves lány mit olvas.
S milyen apropóból is írok a könyvről. Hát ma van Vacskamati születésnapja. S róla, és minden kedves szereplőről a Négyszögletű Kerek Erdőből nem szabadna elfeledkeznünk, mert egy nagyon jó mese :)
S kedves mindenki, aki szülő, aki szülő lesz vagy csak gyerkőc van a közelében feltétlen ismertessétek meg velük ez a csuda történetet.
S egy kis idézet a könyvből:
"Vacskamati virágja
Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen – egyszóval úgy, ahogy szokott.
– Mikkamakka, ugye, te mindent tudsz? – kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
– Egyszer beszéltünk már erről – mondta mogorván.
– Na ugye! – mondta boldogan Vacskamati.
– Mit na ugye! – mérgelődött Mikkamakka. – Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.
– Ez az, ez az, emlékszem! – kiáltott Vacskamati.
– Emlékezni azt tudtok – morogta Mikkamakka. – Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
– Nem értem pontosan, mit mondtál – mondta.
– Nem baj – legyintett Mikkamakka –, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
– Ugye, meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
– Egy kérdésem lenne – folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.
– Ugye nekem van születésnapom? – rukkolt elő a nagy kérdéssel Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
– Tudtam, tudtam! – örült Vacskamati. – Hát mégis igaz.
– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj! – mondta.
– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.
– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
– Tényleg kár – mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
– De hiszen akkor! – kiáltott Vacskamati.
– Mit akkor?
– Ma április tizenötödike van!
– És akkor mi van?
– Hát a születésnapom!
– Jé, majd elfelejtettem! – ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. – Isten éltessen!
Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
– Isten éltessen, Isten éltessen! – kiabálták.
Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.
– Mi történt? – kérdezte Nagy Zoárd.
– Csak… csak… elég furcsa – mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. – Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
– De ma kedd van – mondta Vacskamati.
– Az mindjárt más! – kiáltott Bruckner Szigfrid.
A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná, miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: „Dömdödöm.” Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az első születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na és a kezükben, na lám, a kezükben, oda nézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett a zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy „dömdödöm”.
– Hallottátok? – mondta Ló Szerafin. – Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
– Bizony nem gondozza a virágját.
– Bizony nem öntözi.
– Bizony rá se néz.
– Bizony hervadozik szegény virág.
– Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.
– Jaj, elfelejtettem! – sápítozott Vacskamati. – Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok!
– Hát akkor gondozd!
– Hát akkor öntözd!
– Hát akkor törődj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltől estig, estétől reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
– Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
– Mit képzelsz – mondta Ló Szerafin –, hónapokig nem törődtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!
– Zöldelleni!
– Sárgállani!
– Lilállani!
– Kékelleni!
– Dömdödöm!
– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj, ne! – esett kétségbe Vacskamati.
– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála?! – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
Hát úgy éreztem nekem is meg kell emlékeznem, e mai jeles napról. Ma van a Költészet napja, melyet 1964. óta, József Attila születésnapján, április 11-én ünneplünk.
Személy szerint én szeretem J.A. verseit. Középiskolás éveimben az egyik kedvenc költőim közé tartozott.
A mai napon el is gondolkodtam azon, hogy egyre kevesebb verset olvasok, s olvas társadalmunk. A munkahelyemen, a könyvtárban is dolgozom, és igen kevés az az olvasó, aki kifejezetten verses kötetet keresne. Pedig a versek jók. Sokszor az adott lelki állapotunkat, hangulatunkat kit tudja egy-két sor, versszak fejezni. S milyen jó is szerelmesen a másiknak verseket írogatni, idézni. Emlékszem mikor elsőnek szerelmes voltam kamaszkoromban rengeteg verset írtam le fecnikre, és adtam oda a tinégerkori szerelmemnek. S hogy vártam, hogy én majd milyen verset is kapok tőle vissza.
Az anyukám leánykorában vezetett egy kis füzetet, amibe a kedvenc verseit gyűjtötte össze. Mikor 16 éves lettem ezt a füzetet megkaptam, s ma is ott rejtőzik a kedvenc versesköteteim között. S milyen jó ezekre a dolgokra visszagondolni. Pedig még nem is volt oly régen :)
És most következzen egy kis versolvasás, s leírom az egyik kedven József Attila versem. Fogadjátok tőlem sok szeretettel a Költészet Napja alkalmából.
A NŐI SZÍV
A női szív tömeglakás -
Tömeglakás, mi lenne más.
Elfér benne a sok bolond,
Aki nőért könnyet is ont.
Emezt ide, amazt oda,
Kamráit cellákra osztja.
Ez kimaradt! - a patvarba,
Nosza gyorsan a pitvarba!
S nekem ó jaj szegény fejem!
Hol is lészen az én helyem?
Tele kamra, tele pince,
Számomra hely vajon nincs-e?
A hölgy felel s halkan nevet,
Halkan nevet s mond egy nevet.
- Kérem uram helyet akar?
Ad majd a lakáshivatal!
Hát végre egy igen jó, és termékeny hétvégén vagyok túl. Volt kis kávézás barátnőmmel, pályázatírás, és végre majd két napig csak festettem :) Rég volt, hogy ennyi energia lett volna bennem, és persze az agyam is járt ezerrel...
Két képen is dolgozom, és egyel végre végeztem :) Amit meg is mutatok nektek kedves olvasók.
Remélem tetszenek majd....
alkotás van :)
"Butterfly dancing in the wind"
egy kis zene, amit szívesen hallgatok festés közben
Évekkel ezelőtt mikor a H&M megjelent Magyarországon megfizethetetlenek és furának találtam a stílust. Aztán vagy én vagy ők változtak, s mára egy igazi H&M mániás lettem. Kedves családom retteg is mikor valamelyik bolt környékén járok, hogy megint mennyi új cipővel, táskával, és kütyüvel jövök haza. Imádom! Nem tehetek ellene semmit.
Az elmúlt hetekben valamilyen oknál fogva nem böngésztem az oldalukat. Bár lehet azért mert szombaton 2 új szandira is szert tettem az egyik boltban. Na de ma ahogy beértem dolgozni a reggeli kávém közben eszembe jutott, hogy körül kéne néznem. S nagy meglepetésemre teljesen megújult az oldal. Sokkal áttekinthetőbb, és érthetőbb lett. S végre minden újdonságot meg lehet lesni :) http://www.hm.com/hu/
Ilyen cuki szandikat vettem
Nem tudom ki hogy van vele, valahogy ez a mostani pár év bohém, kicsit fiús, kicsit romantikus, kicsit szétszórt stílusa nekem nagyon tetszik. Végre nem cicababákat nevel ki a divat, hanem figyelmet fordít az igazi egyéniségekre is. S persze az ilyen stílusú ruhákat kedvenc boltomban is meg lehet találni.
A H&M az idei évben Gisele Bündchen-t kérte fel, hogy legyen az új romantikusan bohém kollekciójának reklámarca. Nagyon szép, egyszerű és mégis különleges darabokat álmodtak meg a designerek számunkra az idei tavaszra. Szóval Hölgyeim irány vásárolni. A kollekció darabjai nagyon jól kombinálhatók egymással, s igazán édes kis nőknek érezhetjük magunkat bennük :):):)
És igen Hölgyeim és Uraim bejelenthetem, hogy végre TAVASZ van! Végre el lehet pakolni a csizmákat, és a nagykabátokat. S nem csak lengébben, de lassan színesebben is öltözködhetünk. Na nem mintha és nem így tennék, a téli szürke napokon is, de sajnos az emberek nagy része az öltözködését az évszak színeihez igazítja. Na én nem ilyen vagyok, de a jó idővel én is szívesebben öltözködöm színesebben. A mai napon az egyik kedvenc WAMP-os iparművészem szeretném neked kedves olvasó bemutatni, kinek igazán színes, és az arcunkra boldogságot csaló kiegészítői vannak.
Panyizsuzsi-val a WAMP-on találkoztam először, s persze nem tudtam úgy hazajönni, hogy ne vegyek tőle valami apróságt.
panyizyuzsi cukorkák :)
panyizsuzsi-nak már 3 éve a rajongója vagyok. Az üveg ékszerek amiket csinál, olyanok mint ha kis bonbonokat viselnék a kezemen, és fülemben. S mit is kell tudni panyizsuzsi ékszerekről, hát idézném őt a saját szavaival:
"A szépség maga a személyiség és ez mindenkiben benne van. Ezért egy ékszerben és kiegészítőben fontos, hogy ne vonja el a figyelmet a nőről. Szinte ne is ékszer legyen, hanem testrész, hiszen egy ilyen egyedi darab akkor válik élővé, amikor a tulajdonosa felveszi és a személyisége elkezd ragyogni.
Ha egy ember jól érzi magát a bőrében és boldog, akkor nyitott a szépre, fontos, hogy harmonikus tárgyak vegyék körül és ettől még boldogabb lesz. Ez egy örök körforgás, ez egy csoda. "
S ezt határozottan állíthatom, hogy így van.
panyizsuzsi oldala: http://panyizsuzsi.hu/
Érdemes nem csak az oldalát megnézni, hanem a blogon is sok érdekességet tudhatunk meg. S ami még nekem nagyon tetszik panyizsuzsi oldalán, hogy december óta egy időszakosan megjelenő online magazint is böngészhetünk, amiben sok érdekes dolgot olvashatunk, és a kreatívkodni szeretők is találnak benne ötleteket.
panyizsuzsi Tüzes medál
S ha már ilyen jó idő van jöjjön egy kis nóta is a jókedvemhez :)
Nem tudom ki hogyan van vele, de én nagyon szeretem a fővárosunkat, Budapestet. Ilyenkor mikor minden elkezd éledni, s a nap is süt egyszerűen nem tudok betelni vele. Valahogy olyan nekem ez a város ilyenkor, mint egy téli álmából éledő medve. Télen szürke, undok és álmos, de ahogy beköszönt a tavasz megtelik élettel. Egyre több ember nyüzsög az utcákon, és egyre színesebb lesz minden. Ha tehetem szívesen sétálok végig a körúton. Valahogy nem tudom megunni. Bár szerintem nem is lehet.... Míg fent laktam Budán sokszor gyalog mentem haza a WAMP-ról, az ember megtelik kreatív energiával, s utána még Pest szépségével is megtölti ezeket az érzéseket.
Egyik kedvenc fotóm a mi kis fővárosunkról :)
Na de miért is áradozok ennyit Budapestről. Ma az egyik ismerősöm, egy nagyon jó kis blogbejegyzést osztott meg a Facebook-on. A blogger olyan képeket tett fel az oldalára, hogy az csuda. A régi békebeli fotók bele vannak applikálva a mai Budapestről készült képekbe. Eszméletlen, hogy hirtelen látod azt ami most van, és kapsz egy kis retró feelinget is a múltból. Nagyon remek ötlet. Tetszik :)
A blog itt tekinthető meg: http://szeky.blog.hu/2011/03/24/budapest_akkor_es_most_ablak_a_multra_2
Érdemes meglesni :)
S ha már szeretem Budapestet, ez a nóta nem maradhat el...
Még valami! A blog címe most kivételesen nem egy fantázianév, hanem egy tényleges süti neve :)
S aki esetleg kedvet kapott a süti elkészítéséhez íme a recept :
Hozzávalók:
A piskótához:
5 tojásfehérje,
25 dkg cukor,
10 dkg darált dió,
10 dkg liszt,
1,5 evőkanál kakaópor.
A töltelékhez:
4 dl tejszín,
1 kisebb mandarinkonzerv.
A díszítéshez:
10 dkg étcsokoládé.
Elkészítés:
Verjük fel a tojásfehérjét habbá, keményre, a cukrot óvatosan adagoljuk hozzá. Keverjük össze a darált diót a liszttel, a kakaóporral és forgassuk a tojáshabba. Sütőpapíron süssük 180° C-on 15-20 percig.
Közben készítsük el a tölteléket: a tejszínt verjük kemény habbá, és keverjük bele a lecsöpögtetett gyümölcsöt. Még langyosan kenjük meg a piskótát a töltelékkel, és tekerjük fel jó szorosan. A tekercs tetejét olvasztott csokoládéval díszítsük.
Fogyasztás előtt néhány órára tegyük hűtőbe.
Ha már Art Bakery, akkor ne csak művészetet süssünk, éljünk a gasztronómia szépségeinek is :)
Húúúúúúú és persze áááááááá. Nagyon jó dolog várt mire ma munkából hazaértem. Végrevégre megjött az új Fejős Éva könyv amit a hétvégén rendeltem meg, és hétfőn került a könyvesboltok polcaira.
Tudni kell, hogy Éva nagy rajongói közé tartozom. Nagyon jó könyveket ír. Persze most minden pasi azt mondaná, hogy ezek a könyvek csupa rózsaszín vattacukor illatú történetekről szólnak. De ezt határozottam kijelenthetem nem így van. Éva stílusa frenetikus, és ahogy több szálon futtatja a történetet...
Eddig minden könyvét megvettem, itt sorakoznak az ágyam melletti polcon. S ma estére is azt tervezem, hogy a bejegyzésem megírása után elmélyedek Havasi Dalma életében. De beszéljünk is egy kicsit a könyvről, hátha te is kedves Olvasó kedvet kapsz. A Dalma eredetileg nem egy tervezett könyve Évának. Havasi Dalma az előző könyvének a Cuba Librének a főhőse, de ahogy ő mondaná nem tudott elszakadni a főszereplő karakterétől, és meg kellett, hogy írja gyerekkorának történetét. Így az új könyv az előző kiegészítés, vagy folytatása. Nem is tudom minek nevezhetnénk. de azt tudom, hogy most pár kellemes napom lesz mert végre olvashatom az új könyvet. Utána pedig kezdődhet a várakozás, hogy megjelenjen a Hello London....
Fél éve van egy új szenvedélyem, a tánc. A munkahelyemen már évek óta működik egy társastánc klub. Tavaly szeptemberig nem éreztem magamban affinitást, hogy elkezdjek táncolni tanulni, annak ellenére, hogy minden zenei stílust meghallgatok, és táncolni is szeretek. De szeptemberben egy programunkon, én is beálltam az egyik nyílt táncórán, és rájöttem nekem ezt csinálnom kell. Nagyon jó kis csapatra találtam. Minden héten egy plusz energiatöltet, és boldogságbomba az a másfél óra mit együtt tölt a társaság. S miért is írom ezt itt most le? Hát ma egy olyan Jive videót találtam, amit mindenképpen meg kell osztanom a világgal. Az is még hozzátartozik a történethez, hogy az elmúlt időszakban eléggé a Jive-t nyúzzuk, mondjuk én imádom.
És íme itt a videó, jó szórakozást hozzá :):):)
A szívemhez igen sok festék fajta, és festési technika áll közel. Sok mindent kipróbáltam már, és sok mindent ki szeretnék még. Az egyik igazán kedves festékem az aquarell. Az első időkben idegenkedtem tőle, azt gondoltam ezzel nem lehet semmi izgalmasat csinálni. De rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem. Olyan csuda dolgokra képes ez a festék amikre nem is gondolnánk. Olyan életet él ha sóval, vízzel, vagy más szintetikus szerekkel találkozik. Manapság ritkán nyúlok hozzá, de még mindig a kedvenceim között van. (Holnap le is fotózok egy képemet, amit a legutolsó alkalommal aquarellel készítettem, és felteszem.)
S mivel ennyire szeretem ezt a technikát, nem volt nehéz beleszeretnem az Art & Style blogba. Mint minden nő én is rajongok a divatért, s elég gyakran bújom a divattal foglalkozó blogokat. Na de én sem gondoltam volna, hogy találok egy blogot, ahol egyszerre két kedvenc dolgom is velem szembe szalad. Aquarella olyan blogot csinál, hogy én ilyet még nem is láttam. Egyszerűen zseniális. Szabó Klára művész, s fő vonala az aquarell. Számomra nagyon tetszetős képeket fest. S nem utolsó sorban nagyon jó ötletet talált ki. Blogján a fényképek helyett, a képek alapján készült kis aquarell képek mutatják be azokat a ruhaösszeállításokat, melyek neki tetszenek.
Érdemes megnézni és érdemes böngészni a blogját, s saját oldalát is.
Hm tudom, egy pár napja semmit nem írtam, de sajnos a munkám és egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm, de most itt vagyok. Mára egy számomra is fontos témáról szeretnék beszélni.
S ez nem más mint a Tűzraktér, és a körülötte zajló események.
A központ története:
"A Tűzraktér Független Kulturális Központ 2005. június 23-án nyitott Tűzraktár néven, a Tűzoltó u. 54-56 szám alatti tízezer négyzetméteres gyárépület területén.
A nemzetközi foglalt házak hangulatát felidéző művészeti központ és közösségi tér két éven át működött a tavaszi-nyári szezonokban. A Tűzraktér szellemi törekvése telente kihelyezett fesztiválok formájában jelent meg.
2008-ban a Terézvárosban, a Hegedű u.3-ban ugyanaz a koncepció:befogadó helyet teremtünk minden kísérletező, alkotókedvű hazai-és nemzetközi művésznek, nyitottak vagyunk minden új szellemi-és kulturális kezdeményezésre. A helyszín azonban most is adja magát, ez az 5300 négyzetméteres régi műemlék iskola épület finomabb hangulatot hordoz, több a zöld, és mi próbáljuk ezeket a kedvező adottságokat látvánnyal, művészettel tovább erősíteni.
Összművészeti központként minden művészeti ág és egyéb művészettel határos terület megjelenik napi programok szintjén. A Tűzraktárban, jelenlegi Tűzraktérben dolgozó művészeknek bejelentkezéses rendszerrel ingyen próbatermet, műtermet biztosítunk. A hely tehát egyszerre működik alkotóházként és rendezvényközpontként. A nagyközönség a művészeti események nagy részét ingyen vagy kifejezetten hozzáférhető áron látogathatja. A Tűzraktár létrejötte óta önálló művészi kezdeményezés, melyben a szervezők is alkotók, akik önkéntes munkával hozták létre a központot. Az oktatási tevékenység, a szakma, a nagyközönség és gyermekek számára jelent művészeti műhelymunkákat. A hivatásos alkotók mellett a pályakezdő fiatal művészeknek továbbra is lehetőséget adunk a megmutatkozásra.
A látogatókat kiállítások, színházi produkciók, táncelőadások, koncertek, performanszok, irodalmi estek, könyvbemutatók, elméleti előadások, fesztiválok, divatbemutatók várják. Központunk Bababarát hely, pelenkázóval gyerekjátszóval.
A Tűzraktér 2007-től az Anna Lindh Alapítvány 37 országot összefogó nemzetközi szervezetének hivatalos tagja.
Kulturális gyülekezőhely vagyunk. Tér, ami összeköt, befogad és új gondolatokra, kreatív létre ösztönöz. Aki nyitottan és kulturális törekvésekkel tér be hozzánk, az biztos, hogy jó helyre, közösségre talál elképzeléseihez, aki műalkotást kíván látni, az itt is lejárhatja a lábát, amíg mindent megszemlél, és aki csak úgy hátradőlne, azt várja egy kényelmes fotel."
(forrás www.facebook.com)
Na és igen van egy ilyen jól bevált dolog, melyet március 31-el Terézváros meg szeretne szüntetni. Kérdem én miért kell ebben az országban tönkretenni az olyan dolgokat, melyek a kultúrát segítik, és a fiatal alkotókat előrébb viszik? Miért kell hogy egy olyan dolog megszűnjön mely százakat segít évek óta abban, hogy kreatív életüknek éljenek? Azt mondják, hogy egyre kevesebb az alkotó, s egyre kevesebb kreatív dolog kerül ki ebből az országból. Hát csodálkozunk?! Mert én nem....
Ha többet szeretnétek megtudni, vagy támogatni szeretnétek ti is őket, látogassatok el a www.tuzrakter.hu -ra további információkért.
S ne felejtsük el hogy mindenkinek kell egy hely...s sokan vagyunk akiknek kellene ez a hely.
Tűzraktér Love&Culture!!!
A videóból megtudhattok egy pár infót mi is zajlik a Tűzraktér körül....
Igazából egy elég modern dolgokért rajongó ember vagyok, de Munkácsy Mihály a maga monumentális realista képeivel letaglóz, és elragad. Talán tizenöt éves lehettem mikor elsőnek olvastam Dallos Sándor 2 kötetes regényét az életéről. Akkor minden megváltozott az irányában, és egy igazi fan lettem. Évente egyszer biztos el kell mennem a Nemzeti Galériába, hogy megnézzem a képeit. S szerintem a nénik a teremben nem tudják mi baja lehet a fiatal hölgynek, hogy képes órákat tölteni egy-egy lép előtt.
Munkácsy Mihály -
Most is tervezem barátosnémmal, aki szintén nagy festészetrajongó, hogy megnézzük az április 30-ig tartó Krisztus-trilógiát. Ez az első alkalom, hogy a trilógia képeit együtt tekintheti meg a közönség a Nemzeti Galériában. Az alaklomnak a debreceni Déri Múzeum felújítása ad alkalmat. S mivel talán többen tudnak Budára felutazni, mint Debrecenbe, így többen láthatják a festőóriás képeit.
A legszebb, és legérdekesebb élményem Munkácsyi képpel tavaly Münchenben töltött hetem alatt történt. Ha már az ember egy olyan csodálatos városban van, mint München egy múzeum látogatást is be kell magának írnia. Mivel először (s remélem nem utoljára) voltam kint, gyorsan szerettem volna megnézni mindent amit lehet, s ebben unokatesóm nagy segítség volt. Kész kultúrsokk volt az az 5 nap de megérte. Na de a lényeg, hogy múzeum....döntenem kellet melyikbe is megyek el, s végül a Neue Pinakothek mellett döntöttem. Az múzeumban egyetlen egy magyar festő képét láthatjuk, s ez nem más mint Munkácsy Mihály! Érdekes volt, hogy csak tőle volt kép, hisz azért azt meg kell, hogy jegyezzem sok jó festője volt, van, s remélem lesz ennek az országnak....
A Nemzeti Galéria oldala ahol a kiállításról lehet infókat szerezni, meg persze kicsit okosodni Munkácsy-ról:
Ma az egyik nagyon kedves fotós ismerősömmel töltöttem a délutánom egy részét... Panant egy szerintem igen tehetséges fotós. Egyszerűen imádom amit csinál. Bár Ő tuti most közölné velem, hogy ő csak hobbi fotós, de én nem tudok fotózni, szóval a művészi szememmel tudom nézni, és tetszik...
Most nem kezdek el róla mindenfélét írni, hogy mikor kezdte, és mit csinál, inkább látogasson el mindenki az oldalára, és csodálkozzon rá milyen más szemmel is láthatjuk egy lencse mögül a világot.
Talán a legnehezebb egy blogot elkezdeni megírni. Hisz az ötlet meg van hogy mit, és hogyan, na de mégis hogyan vágjak bele?! Na de belevágok.
Kátya vagyok mindenféle alakú, hangzatú, ízű, és technikájú művészetek kedvelője, követője.
Blogom rólam, a barátaimról, s azokról szeretném ha szólna kik hatással vannak rám....
Szóval most kedves olvasó kézen foglak és kinyitom előtted Art Bakery-m ajtaját.
Jó csemegézést!!!
