Költészet napos rolád

Hát úgy éreztem nekem is meg kell emlékeznem, e mai jeles napról. Ma van a Költészet napja, melyet 1964. óta, József Attila születésnapján, április 11-én ünneplünk.
Személy szerint én szeretem J.A. verseit. Középiskolás éveimben az egyik kedvenc költőim közé tartozott.
A mai napon el is gondolkodtam azon, hogy egyre kevesebb verset olvasok, s olvas társadalmunk. A munkahelyemen, a könyvtárban is dolgozom, és igen kevés az az olvasó, aki kifejezetten verses kötetet keresne. Pedig a versek jók. Sokszor az adott lelki állapotunkat, hangulatunkat kit tudja egy-két sor, versszak fejezni. S milyen jó is szerelmesen a másiknak verseket írogatni, idézni. Emlékszem mikor elsőnek szerelmes voltam kamaszkoromban rengeteg verset írtam le fecnikre, és adtam oda a tinégerkori szerelmemnek. S hogy vártam, hogy én majd milyen verset is kapok tőle vissza.
Az anyukám leánykorában vezetett egy kis füzetet, amibe a kedvenc verseit gyűjtötte össze. Mikor 16 éves lettem ezt a füzetet megkaptam, s ma is ott rejtőzik a kedvenc versesköteteim között. S milyen jó ezekre a dolgokra visszagondolni. Pedig még nem is volt oly régen :)
És most következzen egy kis versolvasás, s leírom az egyik kedven József Attila versem. Fogadjátok tőlem sok szeretettel a Költészet Napja alkalmából.

A NŐI SZÍV

A női szív tömeglakás -
Tömeglakás, mi lenne más.
Elfér benne a sok bolond,
Aki nőért könnyet is ont.

Emezt ide, amazt oda,
Kamráit cellákra osztja.
Ez kimaradt! - a patvarba,
Nosza gyorsan a pitvarba!

S nekem ó jaj szegény fejem!
Hol is lészen az én helyem?
Tele kamra, tele pince,
Számomra hely vajon nincs-e?

A hölgy felel s halkan nevet,
Halkan nevet s mond egy nevet.
- Kérem uram helyet akar?
Ad majd a lakáshivatal!