Végy egy csipet inspirációt, s 20 dkg feszes beat-et, ez keverd meg jól, s adj hozzá egy marék színes festéket. Formázd kedvedre,kóstolj bele, s légy üdvözölve az én kis Art Bakerymben…
Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
A legjobban a szabadban szeretek alkotni. S ma ezt a szép napsütést ki is használtam, és a délután szuszmákolás után kiültem a teraszra egy kis húsvéti meglepetést készíteni a kiscsaládomnak. Minden évben próbálok nekik valami újat, és aranyosat kitalálni. Az idei évben tojásból készült nyuszmákokat kapnak. Remélem már mindenki elment aludni a kis otthonában, és nem fogok idő előtt lebukni, mi is lesz a húsvéti meglepetés :)
Amire szükség van az elkészítéshez:
Kifújt tojások
Színes filcanyag ami a nyuszik színéhez passzol
Levegőre száradó vizes bázisú festék, ami fényesre szárad
Fekete tűfilc
Színes szatén szallag
Pom pon a farkincáknak (ez is passzoljon a nyuszi színéhez)
Ragasztó
Ragasztópisztoly
Olló
Ceruza
Ecset, egy vastagabb és egy vékony
Karton, a fülek és a tappancsok sablonjához
Hurkapálcika, amire a tojásokat fel lehet szúrni a festéshez
Gyermekkorom egyik nagy kedvenc meséje Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdője volt. Tudom, hogy nagyon sokat kellet anyukámnak felolvasnia belőle.
Egy pár héttel ezelőtt az egyik ismerősöm idézett nekem egy nagyon komoly részt belőle egy sms-ben, mely így hangzott: " Dömdö-dömdö-dömdödöm" :). Hát nekem persze azonnal az jutott az eszemben, hogy én ezt milyen régen is olvastam. Hát gyorsan kaptam is az alkalmon, és előkerestem a könyvet. Hát nem is kell mondanom mennyi régi gyerekkor emlékem jött elő, és milyen vicceken tudtam most nevetni, amiket gyermekkoromban nem is értettem. Hm és azon is milyen jókat mosolyogtam, hogy az emberek mi8lyen furán néztek rám a vonaton, hogy ez a 26 éves lány mit olvas.
S milyen apropóból is írok a könyvről. Hát ma van Vacskamati születésnapja. S róla, és minden kedves szereplőről a Négyszögletű Kerek Erdőből nem szabadna elfeledkeznünk, mert egy nagyon jó mese :)
S kedves mindenki, aki szülő, aki szülő lesz vagy csak gyerkőc van a közelében feltétlen ismertessétek meg velük ez a csuda történetet.
S egy kis idézet a könyvből:
"Vacskamati virágja
Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen – egyszóval úgy, ahogy szokott.
– Mikkamakka, ugye, te mindent tudsz? – kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
– Egyszer beszéltünk már erről – mondta mogorván.
– Na ugye! – mondta boldogan Vacskamati.
– Mit na ugye! – mérgelődött Mikkamakka. – Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.
– Ez az, ez az, emlékszem! – kiáltott Vacskamati.
– Emlékezni azt tudtok – morogta Mikkamakka. – Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
– Nem értem pontosan, mit mondtál – mondta.
– Nem baj – legyintett Mikkamakka –, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
– Ugye, meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
– Egy kérdésem lenne – folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.
– Ugye nekem van születésnapom? – rukkolt elő a nagy kérdéssel Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
– Tudtam, tudtam! – örült Vacskamati. – Hát mégis igaz.
– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj! – mondta.
– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.
– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
– Tényleg kár – mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
– De hiszen akkor! – kiáltott Vacskamati.
– Mit akkor?
– Ma április tizenötödike van!
– És akkor mi van?
– Hát a születésnapom!
– Jé, majd elfelejtettem! – ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. – Isten éltessen!
Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
– Isten éltessen, Isten éltessen! – kiabálták.
Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.
– Mi történt? – kérdezte Nagy Zoárd.
– Csak… csak… elég furcsa – mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. – Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
– De ma kedd van – mondta Vacskamati.
– Az mindjárt más! – kiáltott Bruckner Szigfrid.
A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná, miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: „Dömdödöm.” Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az első születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na és a kezükben, na lám, a kezükben, oda nézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett a zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy „dömdödöm”.
– Hallottátok? – mondta Ló Szerafin. – Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
– Bizony nem gondozza a virágját.
– Bizony nem öntözi.
– Bizony rá se néz.
– Bizony hervadozik szegény virág.
– Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.
– Jaj, elfelejtettem! – sápítozott Vacskamati. – Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok!
– Hát akkor gondozd!
– Hát akkor öntözd!
– Hát akkor törődj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltől estig, estétől reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
– Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
– Mit képzelsz – mondta Ló Szerafin –, hónapokig nem törődtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!
– Zöldelleni!
– Sárgállani!
– Lilállani!
– Kékelleni!
– Dömdödöm!
– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj, ne! – esett kétségbe Vacskamati.
– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála?! – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
Hát úgy éreztem nekem is meg kell emlékeznem, e mai jeles napról. Ma van a Költészet napja, melyet 1964. óta, József Attila születésnapján, április 11-én ünneplünk.
Személy szerint én szeretem J.A. verseit. Középiskolás éveimben az egyik kedvenc költőim közé tartozott.
A mai napon el is gondolkodtam azon, hogy egyre kevesebb verset olvasok, s olvas társadalmunk. A munkahelyemen, a könyvtárban is dolgozom, és igen kevés az az olvasó, aki kifejezetten verses kötetet keresne. Pedig a versek jók. Sokszor az adott lelki állapotunkat, hangulatunkat kit tudja egy-két sor, versszak fejezni. S milyen jó is szerelmesen a másiknak verseket írogatni, idézni. Emlékszem mikor elsőnek szerelmes voltam kamaszkoromban rengeteg verset írtam le fecnikre, és adtam oda a tinégerkori szerelmemnek. S hogy vártam, hogy én majd milyen verset is kapok tőle vissza.
Az anyukám leánykorában vezetett egy kis füzetet, amibe a kedvenc verseit gyűjtötte össze. Mikor 16 éves lettem ezt a füzetet megkaptam, s ma is ott rejtőzik a kedvenc versesköteteim között. S milyen jó ezekre a dolgokra visszagondolni. Pedig még nem is volt oly régen :)
És most következzen egy kis versolvasás, s leírom az egyik kedven József Attila versem. Fogadjátok tőlem sok szeretettel a Költészet Napja alkalmából.
A NŐI SZÍV
A női szív tömeglakás -
Tömeglakás, mi lenne más.
Elfér benne a sok bolond,
Aki nőért könnyet is ont.
Emezt ide, amazt oda,
Kamráit cellákra osztja.
Ez kimaradt! - a patvarba,
Nosza gyorsan a pitvarba!
S nekem ó jaj szegény fejem!
Hol is lészen az én helyem?
Tele kamra, tele pince,
Számomra hely vajon nincs-e?
A hölgy felel s halkan nevet,
Halkan nevet s mond egy nevet.
- Kérem uram helyet akar?
Ad majd a lakáshivatal!
Hát végre egy igen jó, és termékeny hétvégén vagyok túl. Volt kis kávézás barátnőmmel, pályázatírás, és végre majd két napig csak festettem :) Rég volt, hogy ennyi energia lett volna bennem, és persze az agyam is járt ezerrel...
Két képen is dolgozom, és egyel végre végeztem :) Amit meg is mutatok nektek kedves olvasók.
Remélem tetszenek majd....
alkotás van :)
"Butterfly dancing in the wind"
egy kis zene, amit szívesen hallgatok festés közben
Évekkel ezelőtt mikor a H&M megjelent Magyarországon megfizethetetlenek és furának találtam a stílust. Aztán vagy én vagy ők változtak, s mára egy igazi H&M mániás lettem. Kedves családom retteg is mikor valamelyik bolt környékén járok, hogy megint mennyi új cipővel, táskával, és kütyüvel jövök haza. Imádom! Nem tehetek ellene semmit.
Az elmúlt hetekben valamilyen oknál fogva nem böngésztem az oldalukat. Bár lehet azért mert szombaton 2 új szandira is szert tettem az egyik boltban. Na de ma ahogy beértem dolgozni a reggeli kávém közben eszembe jutott, hogy körül kéne néznem. S nagy meglepetésemre teljesen megújult az oldal. Sokkal áttekinthetőbb, és érthetőbb lett. S végre minden újdonságot meg lehet lesni :) http://www.hm.com/hu/
Ilyen cuki szandikat vettem
Nem tudom ki hogy van vele, valahogy ez a mostani pár év bohém, kicsit fiús, kicsit romantikus, kicsit szétszórt stílusa nekem nagyon tetszik. Végre nem cicababákat nevel ki a divat, hanem figyelmet fordít az igazi egyéniségekre is. S persze az ilyen stílusú ruhákat kedvenc boltomban is meg lehet találni.
A H&M az idei évben Gisele Bündchen-t kérte fel, hogy legyen az új romantikusan bohém kollekciójának reklámarca. Nagyon szép, egyszerű és mégis különleges darabokat álmodtak meg a designerek számunkra az idei tavaszra. Szóval Hölgyeim irány vásárolni. A kollekció darabjai nagyon jól kombinálhatók egymással, s igazán édes kis nőknek érezhetjük magunkat bennük :):):)
És igen Hölgyeim és Uraim bejelenthetem, hogy végre TAVASZ van! Végre el lehet pakolni a csizmákat, és a nagykabátokat. S nem csak lengébben, de lassan színesebben is öltözködhetünk. Na nem mintha és nem így tennék, a téli szürke napokon is, de sajnos az emberek nagy része az öltözködését az évszak színeihez igazítja. Na én nem ilyen vagyok, de a jó idővel én is szívesebben öltözködöm színesebben. A mai napon az egyik kedvenc WAMP-os iparművészem szeretném neked kedves olvasó bemutatni, kinek igazán színes, és az arcunkra boldogságot csaló kiegészítői vannak.
Panyizsuzsi-val a WAMP-on találkoztam először, s persze nem tudtam úgy hazajönni, hogy ne vegyek tőle valami apróságt.
panyizyuzsi cukorkák :)
panyizsuzsi-nak már 3 éve a rajongója vagyok. Az üveg ékszerek amiket csinál, olyanok mint ha kis bonbonokat viselnék a kezemen, és fülemben. S mit is kell tudni panyizsuzsi ékszerekről, hát idézném őt a saját szavaival:
"A szépség maga a személyiség és ez mindenkiben benne van. Ezért egy ékszerben és kiegészítőben fontos, hogy ne vonja el a figyelmet a nőről. Szinte ne is ékszer legyen, hanem testrész, hiszen egy ilyen egyedi darab akkor válik élővé, amikor a tulajdonosa felveszi és a személyisége elkezd ragyogni.
Ha egy ember jól érzi magát a bőrében és boldog, akkor nyitott a szépre, fontos, hogy harmonikus tárgyak vegyék körül és ettől még boldogabb lesz. Ez egy örök körforgás, ez egy csoda. "
S ezt határozottan állíthatom, hogy így van.
panyizsuzsi oldala: http://panyizsuzsi.hu/
Érdemes nem csak az oldalát megnézni, hanem a blogon is sok érdekességet tudhatunk meg. S ami még nekem nagyon tetszik panyizsuzsi oldalán, hogy december óta egy időszakosan megjelenő online magazint is böngészhetünk, amiben sok érdekes dolgot olvashatunk, és a kreatívkodni szeretők is találnak benne ötleteket.
panyizsuzsi Tüzes medál
S ha már ilyen jó idő van jöjjön egy kis nóta is a jókedvemhez :)
