Budapest tekercs

Nem tudom ki hogyan van vele, de én nagyon szeretem a fővárosunkat, Budapestet. Ilyenkor mikor minden elkezd éledni, s a nap is süt egyszerűen nem tudok betelni vele. Valahogy olyan nekem ez a város ilyenkor, mint egy téli álmából éledő medve. Télen szürke, undok és álmos, de ahogy beköszönt a tavasz megtelik élettel. Egyre több ember nyüzsög az utcákon, és egyre színesebb lesz minden. Ha tehetem szívesen sétálok végig a körúton. Valahogy nem tudom megunni. Bár szerintem nem is lehet.... Míg fent laktam Budán sokszor gyalog mentem haza a WAMP-ról, az ember megtelik kreatív energiával, s utána még Pest szépségével is megtölti ezeket az érzéseket.

 Egyik kedvenc fotóm a mi kis fővárosunkról :)

Na de miért is áradozok ennyit Budapestről. Ma az egyik ismerősöm, egy nagyon jó kis blogbejegyzést osztott meg a Facebook-on. A blogger olyan képeket tett fel az oldalára, hogy az csuda. A régi békebeli fotók bele vannak applikálva a  mai Budapestről készült képekbe. Eszméletlen, hogy hirtelen látod azt ami most van, és kapsz egy kis retró feelinget is a múltból. Nagyon remek ötlet. Tetszik :)
A blog itt tekinthető meg: http://szeky.blog.hu/2011/03/24/budapest_akkor_es_most_ablak_a_multra_2
Érdemes meglesni :)

S ha már szeretem Budapestet, ez a nóta nem maradhat el...

Még valami! A blog címe most kivételesen nem egy fantázianév, hanem egy tényleges süti neve :)

S aki esetleg kedvet kapott a süti elkészítéséhez íme a recept :

Hozzávalók:
A piskótához:
5 tojásfehérje,
25 dkg cukor,
10 dkg darált dió,
10 dkg liszt,
1,5 evőkanál kakaópor.
A töltelékhez:
4 dl tejszín,
1 kisebb mandarinkonzerv.
A díszítéshez:
10 dkg étcsokoládé.

Elkészítés:
Verjük fel a tojásfehérjét habbá, keményre, a cukrot óvatosan adagoljuk hozzá. Keverjük össze a darált diót a liszttel, a kakaóporral és forgassuk a tojáshabba. Sütőpapíron süssük 180° C-on 15-20 percig.
Közben készítsük el a tölteléket: a tejszínt verjük kemény habbá, és keverjük bele a lecsöpögtetett gyümölcsöt. Még langyosan kenjük meg a piskótát a töltelékkel, és tekerjük fel jó szorosan. A tekercs tetejét olvasztott csokoládéval díszítsük.
Fogyasztás előtt néhány órára tegyük hűtőbe.

Ha már Art Bakery, akkor ne csak művészetet süssünk, éljünk a gasztronómia szépségeinek is :)

Dalma szelet

Húúúúúúú és persze áááááááá. Nagyon jó dolog várt mire ma munkából hazaértem. Végrevégre megjött az új Fejős Éva könyv amit a hétvégén rendeltem meg, és hétfőn került a könyvesboltok polcaira.
Tudni kell, hogy Éva nagy rajongói közé tartozom. Nagyon jó könyveket ír. Persze most minden pasi azt mondaná, hogy ezek a könyvek csupa rózsaszín vattacukor illatú történetekről szólnak. De ezt határozottam kijelenthetem nem így van. Éva stílusa frenetikus, és ahogy több szálon futtatja a történetet...
Eddig minden könyvét megvettem, itt sorakoznak az ágyam melletti polcon. S ma estére is azt tervezem, hogy a bejegyzésem megírása után elmélyedek Havasi Dalma életében. De beszéljünk is egy kicsit a könyvről, hátha te is kedves Olvasó kedvet kapsz. A Dalma eredetileg nem egy tervezett könyve Évának. Havasi Dalma az előző könyvének a Cuba Librének a főhőse, de ahogy ő mondaná nem tudott elszakadni a főszereplő karakterétől, és meg kellett, hogy írja gyerekkorának történetét. Így az új könyv az előző kiegészítés, vagy folytatása. Nem is tudom minek nevezhetnénk. de azt tudom, hogy most pár kellemes napom lesz mert végre olvashatom az új könyvet. Utána pedig kezdődhet a várakozás, hogy megjelenjen a Hello London....

Fejős Éva

Jive-os rácsos

Fél éve van egy új szenvedélyem, a tánc. A munkahelyemen már évek óta működik egy társastánc klub. Tavaly szeptemberig nem éreztem magamban affinitást, hogy elkezdjek táncolni tanulni, annak ellenére, hogy minden zenei stílust meghallgatok, és táncolni is szeretek. De szeptemberben egy programunkon, én is beálltam az egyik nyílt táncórán, és rájöttem nekem ezt csinálnom kell. Nagyon jó kis csapatra találtam. Minden héten egy plusz energiatöltet, és boldogságbomba az a másfél óra mit együtt tölt a társaság. S miért is írom ezt itt most le? Hát ma egy olyan Jive videót találtam, amit mindenképpen meg kell osztanom a világgal. Az is még hozzátartozik a történethez, hogy az elmúlt időszakban eléggé a Jive-t nyúzzuk, mondjuk én imádom.
És íme itt a videó, jó szórakozást hozzá :):):)

Vizes piskóta a'la art&style

A szívemhez igen sok festék fajta, és festési technika áll közel. Sok mindent kipróbáltam már, és sok mindent ki szeretnék még. Az egyik igazán kedves festékem az aquarell. Az első időkben idegenkedtem tőle, azt gondoltam ezzel nem lehet semmi izgalmasat csinálni. De rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem. Olyan csuda dolgokra képes ez a festék amikre nem is gondolnánk. Olyan életet él ha sóval, vízzel, vagy más szintetikus szerekkel találkozik. Manapság ritkán nyúlok hozzá, de még mindig a kedvenceim között van. (Holnap le is fotózok egy képemet, amit a legutolsó alkalommal aquarellel készítettem, és felteszem.)

S mivel ennyire szeretem ezt a technikát, nem volt nehéz beleszeretnem az Art & Style blogba. Mint minden nő én is rajongok a divatért, s elég gyakran bújom a divattal foglalkozó blogokat. Na de én sem gondoltam volna, hogy találok egy blogot, ahol egyszerre két kedvenc dolgom is velem szembe szalad. Aquarella olyan blogot csinál, hogy én ilyet még nem is láttam. Egyszerűen zseniális. Szabó Klára művész, s fő vonala az aquarell. Számomra nagyon tetszetős képeket fest. S nem utolsó sorban nagyon jó ötletet talált ki. Blogján a fényképek helyett, a képek alapján készült kis aquarell képek mutatják be azokat a ruhaösszeállításokat, melyek neki tetszenek.
Érdemes megnézni és érdemes böngészni a blogját, s saját oldalát is.

http://artstyleblog.blogspot.com/

Remélem még sok ilyen kis képpel fogja a napjainkat bevizezni :)

Vágó Réka by Aquarella

Mágjarakás Tűzraktér módra

Hm tudom, egy pár napja semmit nem írtam, de sajnos a munkám és egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm, de most itt vagyok. Mára egy számomra is fontos témáról szeretnék beszélni.
S ez nem más mint a Tűzraktér, és a körülötte zajló események.

A központ története:

"A Tűzraktér Független Kulturális Központ 2005. június 23-án nyitott Tűzraktár néven, a Tűzoltó u. 54-56 szám alatti tízezer négyzetméteres gyárépület területén.

A nemzetközi foglalt házak hangulatát felidéző művészeti központ és közösségi tér két éven át működött a tavaszi-nyári szezonokban. A Tűzraktér szellemi törekvése telente kihelyezett fesztiválok formájában jelent meg.

2008-ban a Terézvárosban, a Hegedű u.3-ban ugyanaz a koncepció:befogadó helyet teremtünk minden kísérletező, alkotókedvű hazai-és nemzetközi művésznek, nyitottak vagyunk minden új szellemi-és kulturális kezdeményezésre. A helyszín azonban most is adja magát, ez az 5300 négyzetméteres régi műemlék iskola épület finomabb hangulatot hordoz, több a zöld, és mi próbáljuk ezeket a kedvező adottságokat látvánnyal, művészettel tovább erősíteni.

Összművészeti központként minden művészeti ág és egyéb művészettel határos terület megjelenik napi programok szintjén. A Tűzraktárban, jelenlegi Tűzraktérben dolgozó művészeknek bejelentkezéses rendszerrel ingyen próbatermet, műtermet biztosítunk. A hely tehát egyszerre működik alkotóházként és rendezvényközpontként. A nagyközönség a művészeti események nagy részét ingyen vagy kifejezetten hozzáférhető áron látogathatja. A Tűzraktár létrejötte óta önálló művészi kezdeményezés, melyben a szervezők is alkotók, akik önkéntes munkával hozták létre a központot. Az oktatási tevékenység, a szakma, a nagyközönség és gyermekek számára jelent művészeti műhelymunkákat. A hivatásos alkotók mellett a pályakezdő fiatal művészeknek továbbra is lehetőséget adunk a megmutatkozásra.

A látogatókat kiállítások, színházi produkciók, táncelőadások, koncertek, performanszok, irodalmi estek, könyvbemutatók, elméleti előadások, fesztiválok, divatbemutatók várják. Központunk Bababarát hely, pelenkázóval gyerekjátszóval.

A Tűzraktér 2007-től az Anna Lindh Alapítvány 37 országot összefogó nemzetközi szervezetének hivatalos tagja.

Kulturális gyülekezőhely vagyunk. Tér, ami összeköt, befogad és új gondolatokra, kreatív létre ösztönöz. Aki nyitottan és kulturális törekvésekkel tér be hozzánk, az biztos, hogy jó helyre, közösségre talál elképzeléseihez, aki műalkotást kíván látni, az itt is lejárhatja a lábát, amíg mindent megszemlél, és aki csak úgy hátradőlne, azt várja egy kényelmes fotel."
(forrás www.facebook.com)

Na és igen van egy ilyen jól bevált dolog, melyet március 31-el Terézváros meg szeretne szüntetni. Kérdem én miért kell ebben az országban tönkretenni az olyan dolgokat, melyek a kultúrát segítik, és a fiatal alkotókat előrébb viszik? Miért kell hogy egy olyan dolog megszűnjön mely százakat segít évek óta abban, hogy kreatív életüknek éljenek? Azt mondják, hogy egyre kevesebb az alkotó, s egyre kevesebb kreatív dolog kerül ki ebből az országból. Hát csodálkozunk?! Mert én nem....

Ha többet szeretnétek megtudni, vagy támogatni szeretnétek ti is őket, látogassatok el a www.tuzrakter.hu -ra további információkért.


S ne felejtsük el hogy mindenkinek kell egy hely...s sokan vagyunk akiknek kellene ez a hely.

Tűzraktér Love&Culture!!!

A videóból megtudhattok egy pár infót mi is zajlik a Tűzraktér körül....



 

Krisztus-triológiával töltött kalács

Igazából egy elég modern dolgokért rajongó ember vagyok, de Munkácsy Mihály a maga monumentális realista képeivel letaglóz, és elragad. Talán tizenöt éves lehettem mikor elsőnek olvastam Dallos Sándor 2 kötetes regényét az életéről. Akkor minden megváltozott az irányában, és egy igazi fan lettem. Évente egyszer biztos el kell mennem a Nemzeti Galériába, hogy megnézzem a képeit. S szerintem a nénik a teremben nem tudják mi baja lehet a fiatal hölgynek, hogy képes órákat tölteni egy-egy lép előtt.

Munkácsy Mihály -

Most is tervezem barátosnémmal, aki szintén nagy festészetrajongó, hogy megnézzük az április 30-ig tartó Krisztus-trilógiát. Ez az első alkalom, hogy a trilógia képeit együtt tekintheti meg a közönség a Nemzeti Galériában. Az alaklomnak a debreceni Déri Múzeum felújítása ad alkalmat. S mivel talán többen tudnak Budára felutazni, mint Debrecenbe, így többen láthatják a festőóriás képeit.

A legszebb, és legérdekesebb élményem Munkácsyi képpel tavaly Münchenben töltött hetem alatt történt. Ha már az ember egy olyan csodálatos városban van, mint München egy múzeum látogatást is be kell magának írnia. Mivel először (s remélem nem utoljára) voltam kint, gyorsan szerettem volna megnézni mindent amit lehet, s ebben unokatesóm nagy segítség volt. Kész kultúrsokk volt az az 5 nap de megérte. Na de a lényeg, hogy múzeum....döntenem kellet melyikbe is megyek el, s végül a Neue Pinakothek mellett döntöttem. Az múzeumban egyetlen egy magyar festő képét láthatjuk, s ez nem más mint Munkácsy Mihály! Érdekes volt, hogy csak tőle volt kép, hisz azért azt meg kell, hogy jegyezzem sok jó festője volt, van, s remélem lesz ennek az országnak....

A Nemzeti Galéria oldala ahol a kiállításról lehet infókat szerezni, meg persze kicsit okosodni Munkácsy-ról:

http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/munkacsy_trilogia_nyito

.

Felsőpolc Kameratorta a'la Panant

Ma az egyik nagyon kedves fotós ismerősömmel töltöttem a délutánom egy részét... Panant egy szerintem igen tehetséges fotós. Egyszerűen imádom amit csinál. Bár Ő tuti most közölné velem, hogy ő csak hobbi fotós, de én nem tudok fotózni, szóval a művészi szememmel tudom nézni, és tetszik...
Most nem kezdek el róla mindenfélét írni, hogy mikor kezdte, és mit csinál, inkább látogasson el mindenki az oldalára, és csodálkozzon rá milyen más szemmel is láthatjuk egy lencse mögül a világot.

http://panant.com/

Ja és iszonyat biciklimánisás az Úriember, szóval bicifanok nektek kötelező az oldal rendszeres látogatása!!!

Kezdés

Talán a legnehezebb egy blogot elkezdeni megírni. Hisz az ötlet meg van hogy mit, és hogyan, na de mégis hogyan vágjak bele?! Na de belevágok.
Kátya vagyok mindenféle alakú, hangzatú, ízű, és technikájú művészetek kedvelője, követője.
Blogom rólam, a barátaimról, s azokról szeretném ha szólna kik hatással vannak rám....
Szóval most kedves olvasó kézen foglak és kinyitom előtted Art Bakery-m ajtaját.
Jó csemegézést!!!